Újra megismétlem, hogy a változások fogalmunk megváltoztatásával kezdődnek. És most vissza kell kanyarodnunk oda, amiről már az előzőekben beszéltünk, az… az én-fogalom 3 alkotóeleméhez. Ez a 3 összetevő: az énideál, az énkép és az önbecsülés, azaz mennyire szeretjük magunkat. Ha megengedik, arról szeretnék kicsit bővebben beszélni, amit énideálnak nevezünk. Az énideál az az elképzelt személy, amilyenek lenni szeretnénk. Amikor meg akarjuk változtatni személyiségünket, tökéletesíteni akarjuk azt, hogy életünk jobb legyen, hogy a belső és a külső körülményeinken javítsunk, mindenekelőtt ki kell tűznünk magunk elé egy célt. Nos, akkor beszéljünk erről! Az én-fogalom személyiségünk egyik legfontosabb ...

       A New York-i 33. utca és a 8. sugárút sarkán levő postahivatalban vártam a soromra, hogy feladhassak egy ajánlott levelet. Észrevettem, hogy a postatisztviselő unja a munkáját: a borítékok méricskélését, a bélyegeladást, a pénzváltást, a nyugták megírását - évszámra ugyanazt az egyhangú őrlődést. így szóltam tehát magamban: „Mit tehetnék, hogy megnyerjem ennek az embernek a tetszését? Nyilvánvalóan valami kedveset kell mondanom, mégpedig nem önmagamról, hanem róla. Mit csodálhatnék meg őszintén rajta?" Néha nehéz a válasz erre a kérdésre, különösen, ha idegenről van szó; ebben az esetben azonban véletlenül könnyű volt. Rögtön megláttam valamit, amit valóban meg kellett bámulnom. így aztán, mialatt lemérte ...

      Annak idején mindenkit - aki csak meglátogatta őt - meglepett, Theodore Roosevelt elnök nagy és szerteágazó tudása. „Akár tehénpásztor volt az illető, akár katona, akár New York-i politikus, akár diplomata - írta valaki róla -, Roosevelt tudta, miről beszéljen vele." Hogyan? A felelet egyszerű. Valahányszor Roosevelt látogatót várt, előző este hosszan tanulmányozta azt a tárgyat, amelyről tudta, hogy a vendégét különösen érdekli. Roosevelt tehát tudta - amint minden vezető tudja -, hogy az embereket úgy lehet megnyerni, ha olyan dolgokról beszélünk velük, amelyek különösen érdeklik őket. A kitűnő W. L. Phelps, az irodalom egykori tanára a Yale Egyetemen, kora fiatalságában megtanulta ezt a ...

      Mindaz, amit elértünk vagy a jövőben elérünk, az agyunkban végbemenő folyamatok eredménye. Ez az egyik legdöbbenetesebb elmélet, amit eddig felfedeztem, amit valaha bárki is felfedezett. Alapvető módon megváltoztathatjuk életünk külső körülményeit belső magatartásunk megváltoztatásával, ahogy William James mondta. Beszéltünk már a különböző törvényekről. A hit törvényéről, hogy a hit miként befolyásolja a valóságot, és hogy a világot kizárólag olyannak látjuk, amilyennek hinni akarjuk. A hit alakítja a valóság tényeit. Amit egy férfi tiszta szívből hisz, vagy amit egy nő tiszta szívből hisz, az úgy is van. Tudjuk azt is, hogy a megfelelés törvénye szerint külső világunk mindig összhangban van a belső ...

       Életünk egyik legnagyobb célja az, hogy lelkileg békében éljünk. Csak kevés ember él a lelki nyugalom állapotában, mert ezt nem tartják olyan célnak, amely eléggé fontos. És ha mégis, nem szentelnek elég időt arra, hogy megértsék: mi is áll köztük és a nyugalom között. Korábban beszéltünk az egyik legnagyobb akadályról vagy akadálypárról, melyek a negatív szokásminták. A félelem a kudarctól és a visszautasítástól. Ezek hatalmas mennyiségű lelki nyugalmat rabolnak el. Beszéltünk a bűntudatról is. Az alkalmatlanság, az értéktelenség és a megnemérdemeltség érzéséről. Ezek is megfosztanak lelki békénktől. Ebben a szekcióban pedig az utolsó, ha úgy tetszik, kulcselemről beszélek a negatív érzelmekkel ...

       Egyszer meghívtak egy bridzspartira. Jómagam nem játszom - és volt egy szőke hölgy, aki szintén nem játszott. Megtudta, hogy valamikor Thomas Lowell menedzsere voltam, mielőtt a rádióhoz került, és hogy sokat utazgattam vele Európában. így szólt tehát: „Kérem, meséljen nekem azokról a csodálatos helyekről, amelyeket odaát látott!" Amint leültünk a kerevetre, közben megjegyezte, hogy ő pedig nemrég tért haza az urával együtt Afrikából. „Ó, Afrika! - lelkesedtem -, milyen érdekes lehet! Mindig szerettem volna látni Afrikát, de egy huszonnégy órás algíri tartózkodáson kívül eddig nem jutottam el oda. Mondja, voltak a nagyvadak földjén is? Igen? Milyen szerencsések, és mennyire irigylem magukat! Nem mesélne Afrikáról?" ...

     Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem tanulmányozni a negatív érzelmeket, felfedezésem legjelentősebb pontja az volt, hogy nem fejlődhetünk egészségben, boldogságban, szeretetben és lehetőségeinket megvalósítva addig, amíg ragaszkodunk negatív érzelmeink érinthetetlenségéhez. A negatív érzelmeknek egyetlen jó tulajdonságuk – ha lehet így fogalmazni – az, hogy a negatív érzelmek nem állandóak. Még Freud szerint sem. A negatív érzelmeknek nincs állandó helye a tudatunkban. Más szóval: olyanok, mint a hívatlan vendégek. A negatív érzelmek negatív szokásminták vagy reflexek, amelyek kiiktathatók. És kiiktatásuk 1. lépése az, hogy megértsük, honnan is származnak. Hogy megértsük, mik a kiváltó okaik, visszanyúlva ...

       Felelősségvállalás, kontra felelősség nem vállalás. Sok évvel ezelőtt, 1972-ben a metafizika azon területét tanulmányoztam, amelyik a szellemi képességek fejlődésének pszichológiájával foglalkozik. Hihetetlen hatással volt rám egy megállapítás, és azóta sem tudok szabadulni tőle. Mégpedig az, hogy milyen szoros a kapcsolat a felelősség nem vállalása és a negatív érzelmek között. Továbbá az a tény, hogy a negatív érzelmek a legnagyobb blokkoló vagy romboló tényezők mindannyiunk életében. Ha elfogadjuk, hogy életünk célja az, hogy minél nagyobb lelki nyugalmat, boldogságot, megelégedettséget érjünk el, akkor meg kell vizsgálnunk: mi az, ami meggátolja, megakadályozza, ami útjában áll annak, hogy valóban élvezzük ...

       Az előző évszázad végén, 1898-ban, szomorú eset történt Stony Pointben. Meghalt egy gyermek, és a szomszédok a temetésre készülődtek. Jim Farley kiment az istállóba, hogy befogja a lovát. A talaj síkos volt a hótól, a levegő hideg és harapós, a lovat sem járatták meg napok óta. így aztán, amikor a gazdája kivezette az itatóvályúhoz, játékosan fickándozott, mindkét hátsó lábát magasan a levegőbe rúgta - és megölte Jim Farleyt. A kis falunak azon a héten két temetése volt egy helyett. Jim Farley özvegyet, három fiút és néhány száz dolláros biztosítást hagyott hátra. Legidősebb fia, akit szintén Jimnek hívtak, tízéves volt. Egy téglaégetőben kapott munkát: homokot talicskázott, a kész téglákat hordta a ...

Egyszer New Yorkban vacsoráztam egy társaságban. Az egyik hölgyvendég, egy gazdag örökösnő, nagyon szeretett volna mindenkire jó benyomást tenni. Prémekre, gyémántokra és gyöngyökre már csinos kis vagyont költött - de az arcával semmit sem tett: mogorvaság és önzés sugárzott róla. Nem tudta, amit mindenki tud, hogy egy nőnek az arckifejezése sokkal fontosabb, mint a ruhák, amiket visel. Charles Schwab azt mondta nekem, hogy a mosolya egymillió dollárt ér - és valószínűleg alul is becsülte. Egyéni varázsa, kedvessége és az a képessége, amellyel meg tudta szerettetni magát az emberekkel, volt rendkívüli sikereinek az oka; elragadó mosolya pedig egyénisége egyik legkellemesebb tényezője volt. A cselekedetek hangosabban beszélnek a ...