Annak idején mindenkit - aki csak meglátogatta őt - meglepett, Theodore Roosevelt elnök nagy és szerteágazó tudása. „Akár tehénpásztor volt az illető, akár katona, akár New York-i politikus, akár diplomata - írta valaki róla -, Roosevelt tudta, miről beszéljen vele." Hogyan? A felelet egyszerű. Valahányszor Roosevelt látogatót várt, előző este hosszan tanulmányozta azt a tárgyat, amelyről tudta, hogy a vendégét különösen érdekli. Roosevelt tehát tudta - amint minden vezető tudja -, hogy az embereket úgy lehet megnyerni, ha olyan dolgokról beszélünk velük, amelyek különösen érdeklik őket. A kitűnő W. L. Phelps, az irodalom egykori tanára a Yale Egyetemen, kora fiatalságában megtanulta ezt a leckét. „Nyolcéves koromban egyszer a hétvégét nagynéném vidéki otthonában töltöttem - írja az emberi természetről szóló tanulmányában. - Valamelyik este egy középkorú úr látogatta meg a nénémet, és egy kis udvarias csevegés után a figyelme felém fordult. Abban az időben történetesen nagyon izgattak a csónakok, és a látogató olyan módon beszélt erről a tárgyról, amely számomra különösen érdekesnek tűnt. Mikor elment, lelkesülten beszéltem róla. Micsoda ember! És mennyire érdeklik a csónakok! Nagynéném aztán felvilágosított, hogy az illető egy New York-i ügyvéd, és eddig ügyet sem vetett a csónakokra - a legkevésbé sem érdekelték őt. De akkor miért beszélt róluk egész idő alatt? Mert igazi úr. Látta, hogy téged érdekelnek a csónakok, és olyan dologról akart beszélni, amelyről tudta, hogy érdekel, és tetszik neked. Kellemesen viselkedett." És Phelps professzor hozzáteszi: „Sohasem feledtem el nagynéném szavait." Amint ezt a fejezetet írom, előttem van bizonyos E. L. Chalif, egy főcserkész levele. „Egyszer szükségem volt egy szívességre - írja. - Egy nagy cserkész-világtalálkozóra készültünk Európába, és szerettem volna, ha az egyik legnagyobb amerikai vállalat elnöke fizeti az egyik cserkészem útiköltségeit. Szerencsére mielőtt meglátogattam ezt az urat, meghallottam, nemrégen egy egymillió dolláros csekket állított ki, és miután beváltották, bekereteztette. így azután amikor beléptem az irodájába, első dolgom volt, hogy megkérjem: mutassa meg azt a csekket. Egymillió dolláros csekk! Mondtam neki, fogalmam sem volt róla, hogy valaha valaki kiállított ekkora csekket, és el akarom mondani cserkészfiaimnak, hogy a saját szememmel láttam az egymillió dolláros csekket. Szívesen megmutatta: megbámultam, aztán megkértem, hogy mondja el részletesen, miért állította ki." Látják, ugye: Chalif úr nem a cserkészekkel meg a világtalálkozóval kezdte, vagyis nem azzal, amit ő akart.
Olyan dolgokról csevegett, amelyek a másikat érdekelték, íme, itt az eredmény: „Beszélgetőtársam egyszer csak megkérdezte: »Igaz is, tulajdonképpen miért is látogatott meg engem?« Elmondtam neki. Óriási meglepetésemre nemcsak azonnal megadta, amit kértem tőle, hanem sokkal többet. Azt kértem, küldje egy cserkészemet Európába, de ő öt fiút küldött és engem is, adott egy ezerdolláros hitellevelet és meghagyta, hogy maradjunk hét hétig Európában. Ezenkívül ajánlóleveleket adott vállalata európai vezetőihez, azzal a kéréssel, hogy legyenek segítségünkre; végül ő maga is találkozott velünk Párizsban, és megmutatta a várost. Azóta többször adott munkát néhány olyan cserkészemnek, akik rá voltak szorulva - és ma is tevékenykedik csapatunkban. Tudom azonban, ha nem jöttem volna rá, hogy mi érdekli, és előbb nem puhítottam volna meg: tízszer annyi fáradsággal sem tudtam volna közel jutni hozzá."

Ötödik alapelv 

BESZÉLJ MÁSOKAT ÉRDEKLŐ DOLOGRÓL!