Mindaz, amit elértünk vagy a jövőben elérünk, az agyunkban végbemenő folyamatok eredménye. Ez az egyik legdöbbenetesebb elmélet, amit eddig felfedeztem, amit valaha bárki is felfedezett. Alapvető módon megváltoztathatjuk életünk külső körülményeit belső magatartásunk megváltoztatásával, ahogy William James mondta. Beszéltünk már a különböző törvényekről. A hit törvényéről, hogy a hit miként befolyásolja a valóságot, és hogy a világot kizárólag olyannak látjuk, amilyennek hinni akarjuk. A hit alakítja a valóság tényeit. Amit egy férfi tiszta szívből hisz, vagy amit egy nő tiszta szívből hisz, az úgy is van. Tudjuk azt is, hogy a megfelelés törvénye szerint külső világunk mindig összhangban van a belső világunkkal. Ez azt jelenti, hogy a belső világunkban valami mindig megegyezik a külső világunk dolgaival. A nagy Emert Fox azt mondta, amikor a lelki egyenértékről beszélt, hogy külső világunkban mindennek van egy lelki megfelelője. Amit külső világunkban meg akarunk változtatni, annak először a lelki megfelelőjét kell átalakítanunk. A vonzás törvénye azt mondja, hogy ami állandóan foglalkoztat minket, ami a fejünkben jár, azt magunkhoz vonzzuk. Hogy uralkodó gondolataink energia-erőteret hoznak létre, ami a számunkra szükséges dolgokat hozzánk vonzza. A következők miatt említem ezt. Sokakban felmerül: hogyan jutnak jobb álláshoz, jobb kapcsolatokhoz, hogyan szerzik be a megfelelő információkat vagy a megfelelő tudást? Emiatt nem kell nyugtalankodnunk. Csak kristálytisztán látnunk kell, hogy mit akarunk, és belekerülünk az egyetemes lelki törvények áramlatába. És mindent megkapunk majd, amire szükségünk van. Úgy, ahogyan szükségünk van rá. Akkor, amikor. És pontosan abban a formában. Emlékeznek rá, hogy az előzőekben már sokat beszéltünk az énképről. Azt mondtuk, hogy az énkép a belső hitnek az a halmaza, ami meghatároz mindent, ami velünk történik. Az énkép mindazoknak az információknak a végeredménye, az összegzése, amit valaha magunkról és a külvilágról szereztünk. És amit igaznak hittünk. Mindez az énkép része lesz, és kialakul az ennek megfelelő belső mechanizmus, ami meghatározza azt, hogy mi történik velünk. Ez azt jelenti, hogy minden változás az énképben bekövetkezett változással kezdődik. A változás azzal kezdődik, hogy új információkat szerzünk be, amik megváltoztatják a hitünket. Csakhogy nincs annál nehezebb, mint a hitet megváltoztatni, mivel a hitünkhöz ragaszkodunk a leginkább. Pedig hajlandóságot kell mutatnunk önkorlátozó hitünk feladására. Hajlandóságot kell mutatnunk rá, hogy őszintén szemléljük hitünket. Emlékeznek rá, amikor az önismeretről beszéltünk. Tegyük fel a kérdést: vajon ezek a hitek minket szolgálnak? Ez az, amit tényleg szeretnék? Valóban ezt akarom én csinálni? Ez a legtöbb, amit elérhetek? Ha megkérdőjelezzük a hitünket, megváltoztatjuk az énképünket. Az új információk befogadásával egy új énkép alakulhat ki. Ez már egy új fogalom.

A valamivé válás pszichológiája. A valamivé válás pszichológiája szerint mindannyian az állandó és folyamatos változás állapotában vagyunk. Az énképünk és a hitünk állandóan változik. Pl. amikor gyerekek voltunk, kialakult egy képünk a felnőttek világáról. Tinédzserkorban már más volt. A 20-as éveinkben megint más kép alakult ki, és ahogy az évek teltek, úgy változott a hitünk és az énképünk, az egész életszemléletünk, a világról alkotott képünk. Tehát benne vagyunk egy folyamatban, a valamivé válás folyamatában. Olyan ez, akár az… az elvetett mag. Állandóan, megállás nélkül formálódunk, változunk, fejlődünk, de mindig az uralkodó cél irányába. Egyfolytában abba az irányba haladunk, amire éppen akkor a legintenzívebben gondolunk. Pl. az alkohol vagy a kábítószer rabjairól ugyanúgy elmondható, hogy a saját uralkodó céljuk irányába haladnak szüntelenül. Ők erre gondolnak a legintenzívebben. Amennyiben gyors fejlődést akarunk elérni, világos célokkal kell rendelkeznünk. Határozottá kell tennünk őket. Egyfolytában csak arra kell összpontosítanunk, és ki kell tartanunk mellettük. Gyakran találkozunk olyanokkal, akik már fiatalon sikeresek. Ezekről az emberekről mindig kiderül, hogy megszállottak. Már jó hosszú ideje egy bizonyos terület foglalkoztatja őket, kitartóan. Míg ugyanakkor mások lehetnek jóval öregebbek, soha nem értek el eredményeket. Mert semmi sem foglalkoztatta őket intenzíven. A valamivé válásnak 2 akadálya van.

Az 1.-t úgy hívják, hogy homeosztázis. A homeosztázis az állandóság utáni vágy. Ez az emberi lélek természetes vágya, amivel ragaszkodik egy múltbeli állapothoz. Azaz szeretnénk fenntartani egy status quot. Ezek az emberek, akik azt mondják: mindig is így csináltuk, most is így csináljuk és a többi, és a többi. Mindenképpen résen kell lennünk a homeosztázissal, mert elég könnyen előfordulhat, hogy merevvé és rugalmatlanná teszi gondolkodásunkat. A másik az ún. pszichoszklerózis. A pszichoszklerózis nem más, mint a magatartás megmerevedése. Viselkedésünk megmerevedése. A pszichoszklerotikus emberek megrögzült elképzeléseket alakítanak ki. Ezek az elképzelések pedig szigorú hajthatatlansághoz vezetnek. Mindkettő azt eredményezi, hogy megrekedünk a komfortzónában. Tudjuk, hogy az emberi viselkedés természetes tendenciája, hogy egy bizonyos módon elkezdünk csinálni valamit, aztán megrekedünk a komfortzónában. Még akkor is hajlamosak vagyunk itt megrekedni, ha a helyzet nem tesz boldoggá. Ha egyáltalán nem vagyunk megelégedve vele. Legyen az bármilyen kapcsolat vagy munkahelyi szituáció. Küzdenünk kell ez ellen, mert ha a komfortzónában rekedünk, minden rutinná válhat. És azt mondják, hogy a rutin maga a halál, maga a vég. Az megszüntet minden spontaneitást. Egy kitaposott ösvényen haladunk, csakis a megszokott kerékvágásban, ahonnan egyszerűen nem tudunk kikerülni. Óriási veszélyeket rejt ez magában, mert társadalmunkban az emberek nagy többsége – természeténél fogva – hajlamos megrekedni a komfortzónában. Hihetetlen csökönyösséggel ragaszkodik a status quojához. Magatartása, viselkedése merevvé válik. Azok, akik belekerülnek ebbe a csapdába, képtelenek kikerülni belőle. Hiába rossz nekik. Nos, mindez elvezet bennünket ahhoz a 2 meghatározó erőhöz, ami az életünkben történteket irányítja.

Az 1.: a szeretet hatalma. A szeretet hatalma formálja, alakítja a személyiségünket és a sorsunkat. A szeretet hatalma azt jelenti, hogy mindent azért csinálunk, hogy szeretetet kapjunk, vagy pótoljuk a szeretet hiányát. A korábbiakban már beszéltünk róla, hogy a gyermek személyiségét a kapott szeretet mennyisége és minősége formálja. És hogy a felnőttkori konfliktusok a szeretet hiányából erednek, amit nevelkedésünk folyamán szüleink vagy mások nem adtak meg nekünk.

A másik ilyen meghatározó erő: a befolyás hatalma. Ez az, ami egész életünk folyamán hatással van ránk. És az ereje hihetetlenül nagy. Hogy miért van ez így? Mert már születésünk pillanatában, sőt gyakran előfordul, hogy már a születésünk előtt is a befolyás hatalma formál minket. Minden gondolat, ami megfordul a fejünkben, akármi, amit hallunk, amit látunk, érintünk, ízlelünk, szagolunk, a világon minden, ami valami módon hat ránk, befolyással van egész személyiségünkre. Fogalmazhatjuk így: minden fontos, minden számít. Különösen felnőttkorban érdekes ez, akkor tudatosítsuk, hogy minden fontos, minden számít! A statisztikák szerint egy amerikai átlagban 20-25 órát tölt el a televízió mellett hetente. Az idősebb állampolgárok naponta körülbelül 7 órát nézik a tévét. Az átlagamerikai gyerek pedig napi 3-4 órát. Ezzel szemben az amerikai nagyvállalatok igazgatói hetente alig 4-5 órát töltenek a televízió mellett. Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést! Mit gondolnak: van-e összefüggés aközött, hogy valaki hány órát néz naponta televíziót, és hogy milyen sikeres az életben? Gondolják, hogy azok az ösztönző hatások, a könyvek, az újságok, a tanfolyamok, az emberek, a tévéműsorok és a többi, amiket olvasunk, nézünk, hallgatunk az évek hosszú folyamán, szóval, mit gondolnak, vajon mindezek befolyással vannak-e a jövőnkre? Engedjék meg, hogy válaszoljak! Minden számít, minden fontos. De fel kell tennünk magunknak egy kérdést. Évekkel ezelőtt megtanultam. A kérdés a következő: „Mit akarok az élettől?” Ha erre a kérdésre határozott választ tudunk adni, akkor körülnézhetünk a világban, és el tudjuk dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz nekünk. Mit jelent ez? Egyszerű. Mindaz, ami afelé terel, amit el akarunk érni, az jó. Ugyanakkor mindaz, ami attól eltávolít minket, az rossz. De minden számít. Van egy jó barátom, aki szinte állandóan fogyókúrát tartott. És érdekes módon gyakran rajtakaptam, hogy süteményt eszik. Néha előfordult, hogy 2 süteményt is bevágott. Egyszer azt mondtam neki: „Azt hittem, hogy fogyókúrázol. Kizárólag gyümölcsöt és zöldségeket eszel. Nem hizlaló dolgokat.” Azt felelte: „Persze.” Erre én: „Na és a sütemény?” Mire ő: „Az nem számít.” Tudják, hányan vannak, akik esténként 3-4 órát ülnek a tévé mellett, a sikerről álmodoznak, és közben csak a képregényeket olvasgatják vagy a sportrovatot, vagy egyáltalán semmit? Esetleg rádiót hallgatnak. Nem használják semmire az idejüket, az agyukat, és közben sikeresek akarnak lenni. Amikor megkérdezem: „Miért pazarolják az idejüket?”, azt felelik: „Az nem számít.” De sajnos, ez nem így van. Az életben minden számít! Mindez elvezet minket néhány új törvényhez, amiről most szó lesz.

(12. SZOKÁS törvénye)

Az 1. törvény: a szokás törvénye. Ezek is lelki törvények. A szokás törvénye nagyon hasonló a tehetetlenség törvényéhez. E szerint a törvény szerint a nyugalomban lévő test nyugalomban is marad, hacsak nem hat rá egy külső erő, ami mozgásba hozza, és így is tartja addig, amíg egy újabb külső erő nem hat rá, és le nem állítja. A szokás törvénye tehát azt mondja ki, hogy ha a határozott döntéskészség nincs meg bennünk, hogy változtassunk az életünkön, természetes hajlamunk szerint továbbra is megmaradunk az addigi, megszokott úton. Egy időbeosztással foglalkozó szakértő szerint: minél többet foglalkozunk egy dologgal, annál többet hozunk ki önmagunkból. Tehát meg kell tudnunk, mi rejlik bennünk. És fel kell tennünk a kérdést magunknak: mi az, amit szeretnénk? Továbbra is ugyanazon a bizonytalan úton fogunk haladni, egészen addig, amíg nem teszünk konkrét és határozott lépéseket a változásra. A következő törvény, amiről szó lesz: az érzelem törvénye. De mielőtt belekezdenénk ennek tárgyalásába, hadd mondjam el, hogy cselekedeteink 95 %-át szokásból csináljuk. A sikeres és sikertelen emberek között az a különbség, hogy a sikereseknek sikeres szokásaik vannak, a sikerteleneknek pedig sikertelenek. Vegyünk egy példát! Nyilván mindannyian hallották már azt a mondást: „Ki korán kel, aranyat lel.” Hát igen. Mit gondolnak, miért van az, hogy a legtöbb sikeres ember korán kel fel? Amint nappal van, ők felkelnek. Ez a korai felkelés korai lefekvésre készteti őket. Mivel az estéket fáradtságuk miatt nem tudnák produktívan kihasználni. Tehát azt látjuk, hogy a sikeres nők és a sikeres férfiak korán kelnek fel és korán fekszenek, vagyis sikeres szokásuk van. Miért van, hogy legtöbben nem kelnek és nem fekszenek korán? Mert túlságosan lusták. Túlságosan fegyelmezetlenek. Nincs olyan céljuk, amit el akarnak érni. Egyszerűen nincsenek sikeres szokásaik. A siker 95 %-át az határozza meg, hogy milyen szokásokat alakítottunk ki. Ha jók a szokásaink, szinte biztos, hogy sikeresek leszünk.

(13. ÉRZELEM törvénye)

Térjünk vissza az érzelem törvényére! Ez azt mondja ki, hogy minden döntés, amit hozunk, az érzelmen alapul. Szinte már közhely. Gyakran mondogatjuk, hogy az ember 90 %-ban érzelmi, 10 %-ban logikus. Az egyik legnagyobb felfedezés, amit a kutatásaim folyamán tettem, hogy az ember 100 %-ban emocionális. Még csak nem is 99 %-ban. Minden egyes döntés, amit meghozunk, érzelmi döntés. Ha valaki azt mondja, hogy ez a logikus döntés, az azt jelenti, hogy még több érzelmet visz abba a döntésbe. Akkor is, ha az logikusnak hangzik. Az érzelem törvénye szerint minden döntés, amit hozunk, érzelmi döntés. Még azt is kimondja, hogy az erősebb érzelem mindig uralkodik a gyengébb érzelmen. Tehát az erősebb érzelem uralkodik a gyengébb érzelmen. Ha valamelyik érzelem erősebb, akkor az lesz a domináns érzelem, és az határozza meg cselekedeteinket. Minden cselekedetünket az az érzelem határozza meg, ami akkor az uralkodó. Akármi lehet az erősebb érzelem. Ha az éppen a félelem, akkor a félelem uralja tetteinket. Ha az a vágy, akkor a vágy uralja cselekedeteinket. A 2 legfontosabb érzelem, ami egyszerre van meg bennünk, és folyton küzd egymással, az a félelem és a vágy. Állandó küzdelem folyik, ami végigkíséri egész életünket. A félelmek visszatartanak, a vágyak előre löknek. Hogy billentsük ki az egyensúlyt, hogy a vágyaink nyomjanak többet a latba? Ez roppant egyszerű. A koncentráció törvényével. Állandóan arra kell gondolnunk, amit akarunk. Kitartóan és következetesen csakis a vágyainkra összpontosítsuk a figyelmünket! Szinte minden idegszálunkkal erre koncentráljunk! És ahogy korábban mondtuk: félelmünk fokozatosan megszűnik. De bármire gondolunk is, legyen akár az a félelem, akár a vágy, mindegy. Az a legfontosabb, hogy az érzelem törvénye határozza meg tetteinket, és a tetteink határozzák meg az eredményeinket.

(14. KIFEJEZŐDÉS törvénye)

Ez elvezet minket egy újabb törvényhez. És ez a kifejeződés törvénye. Meg fogják látni, hogy milyen érdekes. A kifejeződés törvénye sok-sok évre nyúlik vissza. Egészen Arisztotelészig. Tőle származik az az idézet, miszerint: „Bármilyen benyomás ér minket, az kifejeződik.” Ez egyszerűen azt jelenti, hogy minden hatás, benyomás, ami valaha érte a pszichénket, bármi okból, bárhonnan, bármilyen érzelemmel is vegyült, az az énképünk részévé vált. És mindenképpen kifejezésre jut személyiségünk vagy realitásunk részeként. Ez a törvény valójában azt mondja, hogy a világot énképünkön keresztül látjuk. Vagyis, amit látunk, az a saját világképünk. Soha nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk, amit hiszünk. Bármilyen hatás ér minket, amit tényként élünk meg vagy igazságként vagy realitásként, az a saját valóságunkban jut kifejezésre. Azt látjuk tényként, igazságként, valóságként. Ha bizonyos embereket jónak látunk, akkor azokat jónak fogjuk tartani. Ha egy bizonyos politikai párt tagjait bolondnak látjuk, akkor ennek a pártnak a tagjait mind bolondnak tartjuk. Legyenek bármilyen bölcsek vagy intelligensek. Ha úgy hisszük, hogy mindenütt van lehetőség a számunkra, akkor mindenütt találunk is majd lehetőséget. Ha úgy hisszük, hogy a sorsunkat saját magunk irányítjuk, akkor rátalálunk az erre utaló jelekre. Ha úgy hisszük magunkról, hogy befolyásos, népszerű, megbízható, bátor emberek vagyunk, akkor ennek megfelelően viselkedünk, és ilyen visszajelzéseket kapunk a világtól. Nemrégiben olvastam egy roppant érdekes történetet egy fiatalemberről, aki szegény környezetben nőtt fel. Nem volt semmi önbizalma. És akkor egy jövendőmondó meggyőzte őt arról, hogy őbenne született újjá Bonaparte Napóleon. Csodálatos történet, ráadásul igaz is. Aztán lassan ő is hinni kezdett benne, hogy ő az újjászületett Bonaparte Napóleon. Elment a könyvtárba, mindent elolvasott róla, tanulmányozta az életét, és lassan úgy járt, úgy beszélt, úgy viselkedett, mint ő. Hamarosan már úgy gondolkodott, mint Napóleon. Olyan terveket szőtt, amilyeneket Napóleon szőtt volna. Bátran, tele önbizalommal viselkedett. Nem volt már bizonytalan. Olyan lett, mint Napóleon. Idővel maga is teljes mértékben meggyőződött róla, hogy ő – aki félénk, bátortalan és visszahúzódó volt – valóban az újjászületett Napóleon. A pályája egyre ívelt felfelé. Egyre magasabb pozíciókba került. Teljesen másképp öltözködött. Jóval magabiztosabban beszélt. És idővel, amikor rájött, hogy a jövendőmondó félrevezette, addigra már rendkívül sikeres, jól menő üzletember lett. Érdekes történet. Tehát bármilyen hatás, ami ér minket, és befogadjuk, az kifejezésre jut.

(15. MEGFORDÍTHATÓSÁG törvénye)

Ez elvezet minket egy újabb lelki törvényhez. A következő törvény, amivel foglalkozunk: a megfordíthatóság törvénye. Amikor először rájöttem erre, olyan izgatott lettem, hogy el akartam zárni. El akartam rejteni mindenki elől. Soha nem hoztam még nyilvánosságra. Ez a legelső alkalom, hogy egyáltalán beszélek róla. A megfordíthatóság törvénye egyszerűen azt mondja: ha egyszer már elértünk egy bizonyos sikerszintet, egy bizonyos egészségi szintet, egy bizonyos minőséget egy kapcsolatban, akkor ez a bizonyos minőség, ez a szint létrehoz egy szubjektív állapotot. Ez a szubjektív állapot egy bizonyos érzelmi állapotot jelent. Hogy megvilágítsam: ha mondjuk díjat nyerünk, akkor nyerőnek fogjuk érezni magunkat. Ha mondjuk beleszeretünk valakibe, szerelmesnek érezzük magunkat. Ha sikert érünk el, sikeresnek érezzük magunkat. Az objektív körülmények létrehoznak egy szubjektív állapotot. Vagyis az objektív valóság, illetve a tények hozzák létre a szubjektív, azaz az érzelmi állapotot. Érthető ez valamennyire? Valami történik, amitől jól érezzük magunkat. Megvan az érzés. A megfordíthatóság törvénye a következőket mondja. És ha ezt most megértik, az egész életüket teljesen megváltoztathatja. Az enyémet is megváltoztatta. Arról van szó, hogy ha mesterségesen létre tudjuk hozni ezt a szubjektív állapotot, az érzést, akkor ez az érzés előidézi, mozgásba hozza a vonzás és a megfelelés törvényét. Olyan embereket és körülményeket, lehetőségeket hoz az életünkbe, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megteremtsük a külső körülményeket, amik megfelelnek a szubjektumunknak. És most jöjjön a módszer! Meg fogják látni, milyen döbbenetesen egyszerű. Ha arra a dologra gondolnak, amire igazán, tiszta szívükből vágynak, képzeljék el, hogy már meg is szerezték! Képzeljék el, hogy már meg is szerezték! Ez most úgy hangzik, mint valami gyerekjáték. De olyan félelmetes hatása van, hogy meg fognak lepődni, ha egyszer is kipróbálják – a mit melegen ajánlok. Tehát képzeljék el, hunyják be a szemüket, gondoljanak erősen rá, engedjék el magukat, ahogy a legkényelmesebb! Képzeljék el, hogy már megtörtént! Próbálják meg átélni azt az érzést! Éljék át az érzést! Mintha már elérték volna a sikert! Mintha az egész múlt időben lenne! Mintha már teljesült volna, mintha már nem kéne tovább küzdeni érte! Az érzést átélték. És ha újra meg újra elképzelik, hogy már átélték, a megfordíthatóság törvénye előidézi magát az érzést. Minél gyakrabban és erősebben gondolnak rá. Az érzés ténylegesen megváltoztatja mind a belső, mind a külső körülményeket. Egyre közelebb visz célunkhoz. Célunkat hozzánk közelíti. Az objektív körülmények működésbe lépnek pont a megfelelő helyen és időben. Tulajdonképpen nekünk nincs is semmi dolgunk ezzel a módszerrel. Mindössze csak egyet kell tennünk. Nagyon intenzíven kell gondolnunk az érzésre. 

(16. GYAKORLÁS, ISMÉTLÉS, SZOKÁS törvénye)

A következő a gyakorlás törvénye. A gyakorlás törvényét az ismétlés törvényének is nevezik. Eszerint, ha egy bizonyos dolgot újra és újra, egyfolytában, kellő gyakorisággal csinálunk, szokássá válik. Szeretnének-e Önök pozitív, lelkes személyiségekké válni? Szeretnének-e gazdag és sikeres emberek lenni? Mi az, amit az életben el akarnak érni? Bármi is az, ha megállás nélkül, egyfolytában gyakorolják, ha arra összpontosítják figyelmüket, a végén új szokássá válik. Hogy egy új szokás kialakuljon, 21 nap is elegendő. Egy új szokás 21 nap alatt kialakul. De 21 napon keresztül állandóan gyakorolni kell. Nos, ennek a tanfolyamnak, illetve beszélgetéseinknek egyik célja az, hogy megpróbáljuk rávenni Önöket, szeretnénk javasolni, hogy tartsanak egy 21 napos pozitív lelki magatartás tréninget. A PLM-tréning. 21 napon keresztül meglehetősen nehéz dolguk lesz. Ez lesz talán életük egyik legnehezebb feladata. Csak arra gondoljanak, amit el akarnak érni, és arra ne, amit nem akarnak! Arról beszélgessenek, amit szeretnének! Szóba se kerüljön, amit nem szeretnének! 21 napig az álmaik, a képzeletük, a gondolataik, az érzéseik, minden legyen összhangban ezzel a vággyal! És kerüljék, amit nem akarnak! Ez nagyon egyszerű. Nem olyan bonyolult. És mégis, a legnehezebb feladat, amit végrehajtanak. Hogy miért pont 21 napot mondunk? Megvan rá az okunk. 21 napra van szüksége egy tyúknak is, aminek az agya csupán borsónyi, hogy nagy türelemmel üljön a tojásain, hogy kiköltse a kicsinyeit. Úgy gondoltuk, hogy ha egy tyúk ilyen parányi aggyal 21 napig tud ülni a tojásain, anélkül, hogy változást látna, bizakodva, állhatatosan, szóval 21 napig képes rajta ülni, akkor egy felnőttől is elvárható, akinek az agya másfél kilónyit nyom, és közel húszmilliárd agysejtje van, és emlékezőképességével fejében tudja tartani mindazt a tudásmennyiséget, ami eddig ismeretes, akkor talán nem olyan nagy kérés ez számunkra. Ha követi a pozitív lelki magatartás tréninget, 21 napon át erősen koncentráljon! A tréning célja, hogy tökéletesen pozitív emberré váljon. Tökéletesen pozitív emberré. Mert ha tökéletesen pozitív emberré válunk, ha beszélgetéseink, ha a cselekedeteink, ha kapcsolataink pozitívak, személyiségünk tökéletesen pozitív lesz. Ha 21 napon át betartják a gyakorlatokat, meg fogják látni, hogy életük átalakul. Minden megváltozik körülöttünk. Az egészségünk, a kapcsolataink, a munkánk, a lehetőségeink. Egyszerű, de mégsem könnyű. Ha meg tudják csinálni, ha gyakorolni tudják, akkor új szokássá válik. A megfordíthatóság törvénye, az érzelem törvénye, a szokás törvénye – mindazok a törvények, amikről korábban beszéltünk, működésbe lépnek. Mi az a 4 dolog, amire feltétlenül szükségünk van?

A legelső: kell, hogy vágyjunk valamire! A vágy minden változás kezdete. A legfontosabb kérdés, amit mindenkinek fel kell tennie magában, hogy: „Mennyire akarja, amit akar?” Mennyire akarjuk, amit akarunk? Egyáltalán akarjuk-e? Tudják, számtalan olyan ember van, aki rengeteg dolgot szeretne. De vajon mennyire akarják? Ha valóban nagyon akarjuk, ha valóban olyan intenzitással és vággyal akarjuk, akkor nincs semmi a világon, ami megakadályozhat. Hallottam egy érdekes történetet. A történet Szókratészről és egy diákjáról szól. Beszélgettek, és a diák azzal fordult mesteréhez: „Én annyira vágyom a tudásra. Mit tehetek azért, hogy még többet tudjak?” Erre Szókratész azt mondta: „A tudás olyan dolog, ami könnyen megszerezhető, ha az ember eléggé akarja.” A diák erre azt válaszolta: „Biztos vagyok benne, hogy nagyon akarom.” Akkor Szókratész karon fogta tanítványát, és azt mondta neki: „Gyere velem a tengerpartra!” És elkezdtek úszni az Égei-tengerben. Mikor megtettek pár métert, Szókratész, aki erős ember volt, hirtelen víz alá nyomta tanítványa fejét. A fiatalember minden erejével küzdött. Kétségbeesetten próbált a felszínre kerülni, amikor Szókratész elengedte, és megkérdezte: „Mit akartál lent a víz alatt?”, a diák így felelt: „Levegőt. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra.” Szókratész azt mondta: „Ha a tudást is ilyen intenzitással akarod, ahogy most az oxigént, akkor meg is szerzed a tudást, amire vágsz.” Amit valóban ekkora intenzitással akarunk, ha valóban vágyunk rá, meg is szerezzük.

A következő, a 2. lépés: a döntés. Utazásaim, tapasztalataim folyamán úgy láttam, hogy minden változás az ember életében akkor történik, ha valami döntést hoz. Azt is tapasztaltam, hogy az emberek többsége hihetetlenül határozatlan. Általában vonakodnak a döntéshozataltól, félnek a választástól. Kimondottan húzódoznak mindenféle kötelezettségvállalástól, és ily módon csak sodródnak az életben. Arra ítélik magukat, hogy a véletlen törvénye szerint éljenek. És ez nagy hiba. Tehát a következő lépés, hogy világos, határozott és egyértelmű döntést hozzunk arról: mi az, amit el akarunk érni? És hajlandók is legyünk megfizetni az árát. Michael Hern, akinek van egy figyelemre méltó könyve: A végső titok. A szerző sok sikeres pályát tanulmányozott végig, és arra a következtetésre jutott, hogy a siker titka egyszerűen ez: mindent meg kell tennünk, ami elengedhetetlenül szükséges! Meg kell tennünk mindent, ami a sikerhez szükséges. Mindent, ami elengedhetetlenül szükséges. Ez azt jelenti: ha már döntöttünk, legyünk hajlandók meghozni az áldozatokat! Az a legérdekesebb, hogy nem is kell megtennünk mindent, ami szükséges. Csak hajlandónak kell lennünk rá. Egyértelmű élethalál kérdésnek kell lennie. 100 %-os elkötelezettséget kell vállalnunk. Ami teljesen megváltoztatja hozzáállásunkat. A legtöbben nem hajlandók elkötelezni magukat. Ha megteszik is, visszakoznak, meghátrálnak. Szeretnének elérni valamit, van céljuk, de nem hajlandók mondjuk továbbtanulni, vagy egyéb áldozatokat meghozni. Nagyon sok olyan szülővel beszéltem, akik óriási áldozatokat hoztak azért, hogy a mama otthon maradhasson kisgyerekével, legalább az első pár évben. Ismerőseik hiába mondták nekik: „Meg vagytok ti őrülve! Nem lesz pénzetek, nem tudtok utazni, le lesztek kötve.” Mire azt mondták: „Tudjuk, mégis úgy döntöttünk, hogy megadunk a gyereknek mindent, amit lehet. A biztonságot, az érzelmi alapokat a fejlődéséhez. Ehhez az kell, hogy az anya otthon maradjon, ezért mi hajlandók vagyunk áldozatokat hozni.” Természetesen mindenkinek el kell döntenie, hogy milyen áldozatokra hajlandó és képes.

A 3. dolog: az elhatározás. Az elhatározás azt jelenti, hogy a tervünket vasakarattal is keresztülvisszük. Minden egyes tanulmány, ami a kezemben volt – és gondolhatják, hogy életem folyamán hány órát töltöttem az egyéni és társadalmi siker tanulmányozásával –, szóval mindegyik azt írja, hogy a vasakarat milyen fontos. Hogy szilárd elhatározással ki kell tartanunk döntésünk mellett. Ragaszkodnunk kell hozzá akkor is, ha a dolgok rosszra fordulnának, ha akadályokkal találnánk szembe magunkat. És ez a vasakarat segít az új szokásminták kialakításában, amik biztosítják a sikert.

És végül: a fegyelem. Ez az egyik kedvenc témám. Azért, mert a fegyelem a siker legfőbb kulcsa. A fegyelem a hajlandóság, hogy megtegyük, amit meg kell tennünk. Amikor éppen kell. Akár tetszik, akár nem. Mert ez a legfontosabb, a siker nyitja. Miért vallanak kudarcot az emberek? Nem olyan rejtélyes, nem olyan nagy csoda. Az emberek kudarcának legfőbb oka, hogy nem hajlandók megtenni mindazt, ami szükséges. Nem hajlandók megfizetni az árat. A legtöbben nem is tudják, mit akarnak. Azok, akik tudják, mit akarnak, képtelenek rá, hogy fegyelmezzék magukat. Legközelebb, ha tévét néznek, vagy az autójukban száguldoznak céltalanul, zenét hallgatnak vagy moziban ülnek, tegyék fel maguknak a kérdést, a csodás életre gondolva, mindarra, amit úgy élveznek benne! De gondoljanak arra, mit akarnak! Kérdezzék meg, hogy amit csinálnak, közel visz a célhoz vagy eltávolít! Mert az az igazság, hogy azok a dolgok, amik nem visznek közelebb a célunkhoz, azok eltávolítanak tőle. Mert semmi sem közömbös. Minden a világon számít. Mert sajnos a homokóra homokja gyorsan lepereg. Az idő most is múlik. Egyik jó barátom mondta egyszer: „Az élet nem valaminek a próbája, ami eljön egyszer, hanem maga az élet.” A kérdés, amit mindenképpen fel kell tennünk magunkban, az az, hogy: „Megteszünk-e mindent, ami erőnkből és képességeinkből telik?” Ha végigcsinálják a 21 napos pozitív lelki magatartás tréninget, ha csakis arra gondolnak, amit akarnak, 21 napon át, ha sikerül kialakítaniuk új szokásokat, azáltal, hogy egyfolytában, szüntelenül gyakorolják, a megfordíthatóság törvényével együtt, és elképzelik magukat olyannak, amilyenek lenni szeretnének, és gyakorolják a kifejezés törvényét, miszerint bármilyen hatás ér minket, az kifejezésre jut, jelentős változást észlelnek majd az életükben. Néha sokkal gyorsabban is, mint ahogy azt el tudják képzelni. Higgyenek nekem, én jól tudom, én kipróbáltam! Mindezt végigcsináltam, amit Önöknek ajánlok. Diákjaim közül is rengetegen végigcsinálták, és az eredmény egészen elképesztő volt. És Önöknek is elképesztő lesz, meglátják. A következő részekben újra szó lesz még ezekről.

„A haladás mindig kockázattal jár. Nem lehet úszni is, meg száraznak is maradni egyszerre.” Friedrich Vilkox