Az önismeret kezdete annak a csodálatos ténynek a felismerése, hogy Ön egy kivételes lény. Egyedülálló. Annak az esélye, hogy valaki éppen olyan, mint Ön, 50 billió az 1-hez. Hogy testének minden egyes porcikája – anatómusok, fiziológusok, orvosok bizonyították –, még vérösszetétele is különbözik minden más valaha élt emberétől. Eltérő az ujjlenyomata, az ajkának lenyomata, még fülcimpájának és lábujjának lenyomata is különbözik minden valaha élt emberétől. Ön mindenkitől különbözik, és az önismeret azzal kezdődik, hogy elfogadja egyedülálló és különleges személyiségét, valamint hogy olyan különleges képességgel rendelkezik, amellyel életét csodálatossá teheti. Emellett persze az is igaz, hogy ugyanolyan, mint bárki más – bizonyos alapelvek tekintetében. Az emberiség történetében a valaha élt legintelligensebb férfiak és nők keresték a választ arra az emberi dilemmára, hogy mit tehet az ember élete, kapcsolatai és eredményei minőségének a javításáért. Nagy filozófusok, nagy metafizikusok és nagy tudósok elmélkedtek ezen. Sok esetben egész életükön át. Századunkban tudok olyan férfiakról és nőkről, akik 10, 30, sőt 50 évet is eltöltöttek a siker tanulmányozásával, hogy ráleljenek azokra az általános szabályokra és elvekre, amelyek felhasználásával sikeresebbek lehetünk. Az első dolog, amivel kezdenünk kell a siker lélektana. Az alap az, hogy Ön egy lelki lény. Az egyetlen dolog, ami valóban egyedivé teszi Önt, az az értelme. Minden egyebe ugyanolyan, ahogy O’Neil, a drámaíró mondja, mint egy lóé vagy egy disznóé. Az értelme teszi Önt különlegessé. A teste pusztán porhüvelye az értelmének. Mint ahogy az elektromosság az elektromosság törvényei szerint működik, a fizika a fizika törvényei szerint, a természet a természet törvényei szerint, úgy az értelmének is megvannak a maga törvényei, és ezek határozzák meg mindazt, ami Önnel történik. Ezek a lelki törvények éppoly kérlelhetetlenek, mint a gravitáció törvénye. Folyamatosan működnek. Minden egyes sikerünk azon alapszik, hogy életünket összhangban éljük az alapvető szellemi törvényekkel. Míg problémáink és nehézségeink java részét az okozza, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezeket a törvényeket. Nos, a lelki törvények állandóan fennállnak, ugyanúgy, ahogyan a gravitáció törvénye is. Ez azt jelenti, hogy ha leugrik egy tízemeletes ház tetejéről a szülővárosában, Londonban, Angliában vagy akár Peruban, akkor egyszerűen szétloccsan a járdán. Akár tud a gravitációról, akár hisz a gravitációban, akkor is, ha egyetért vele, akkor is, ha nem felel meg Önnek, a gravitáció akkor is hat és működik. A lelki törvények éppen ilyenek. Bemutatok Önöknek körülbelül 20 szellemi törvényt. Vannak köztük kevésbé lényegesek is, de nagyon fontos, hogy mindet ismerjék és megértsék.

1.

IRÁNYÍTÁS, KONTROLL törvénye

Kezdjük tehát az első lelki törvénnyel! Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezeket évszázadok óta tanulmányozzuk már. Manapság többségükben vezető egyetemek és kutatóintézetek foglalkoznak a témával, amelyek mind fel- és elismerték ezen törvények létezését. Az első törvény: az irányítás, kontroll törvénye. Az irányítás törvénye igen egyszerű. Alaptörvény, amire időről időre visszatérünk. Mindössze annyit jelent: olyan mértékben érezzük jól magunkat, vagy érzünk pozitívan önmagunk iránt, amilyen mértékben tudjuk, hogy életünk irányítása saját kezünkben van. Illetve olyan mértékben érzünk negatívan önmagunk iránt, amilyen mértékben érezzük, hogy az irányítás nem a miénk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy életünk melyik szférája a legjobb. Hogy érzünk, életünk mely szféráját irányítjuk mi magunk? Rájövünk, hogy ebben a szférában vagyunk a legboldogabbak. S mivel az ember leghőbb vágya a boldogság állapota, amely a lelki nyugalomban, az egészségben és az érzelmi kapcsolatokban fejeződik ki, a kontroll abszolút lényeges. Korunk pszichológiája megkülönböztet egy ún. belső kontrollt, ami egyenlő azzal az érzéssel, hogy életünket mi irányítjuk. Szemben az ún. külső kontrollal, ami az az érzés, hogy a rajtunk kívül álló dolgok (számláink, kapcsolataink, munkánk, egészségünk) irányítanak. Mindenesetre tény, hogy a kontrollkutatásban rengeteg teszt létezik, amellyel meghatározhatjuk, hol is állunk a kontroll tekintetében. És melyek azok a területek, amelyeket mi magunk irányítunk? Az erős önkontrollal rendelkező emberek sokkal sikeresebbek, elégedettebbek, önállóbbak és boldogabbak. Az egyik, amit ezen nyújtani szeretnénk Önnek, az a belső irányítás megerősítése, mégpedig életének minden területén. A belső irányítás a gondolatinkkal kezdődik. Érdekes, hogy a gondolataink – amire és ahogyan gondolunk – meghatározzák érzéseinket és azt is, mi megy végbe bennünk. Ha egyszer elraktároztuk őket, érzésekké válnak. Érzéseinket mindig a gondolataink határozzák meg: hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk, esetleg félünk vagy bízunk magunkban. Cselekvéseinket érzéseink határozzák meg. Így tehát a kontroll törvényével máris kimondtuk, hogy a siker kulcsa nem más, mint hogy érezzük: sorsunkat mi kormányozzuk, és hogy életünk irányítása egyedül a mi kezünkben van – azáltal, hogy tökéletesen uraljuk gondolatainkat. Gondolataink irányítják érzéseinket, azok pedig a tetteinket. És ne feledjék, mindig a tetteink határozzák meg sikerünket vagy sikertelenségünket! Ez tehát a kontroll törvénye.

2.

VÉLETLEN törvénye

A kontroll törvényével szemben annak ellentéte áll: a véletlené. A véletlen törvénye valójában egy metafizikai elv. Olyan, mint egy közlekedési vagy jogi szabály. Abban a mértéken van jelen, amilyen következetesen élünk vele. A véletlen törvénye az, ami szerint a lakosság körülbelül 80 %-a éli az életét. A véletlen törvénye azt mondja, hogy ha rosszul tervezünk, a bukást tervezzük meg. A rossz tervezés a kudarc tervezése. Sajnos, az emberek többsége nem hiszi el, hogy e szerint él. De ha megnézzük az életünket, láthatjuk, hogy így van. A rossz tervezés tehát kudarchoz vezet. Ezek az emberek azt mondják: „Ki gondolta volna? Ez nem lehet igaz! A hely és az idő megfelelő volt, csak… csak a szerencse… hát nem volt szerencsém.” Ezek az emberek abból következően, hogy úgy érzik, életüket rajtuk kívül álló erők irányítják, nem rendelkeznek világos tervekkel és célokkal, mert nem ügyködnek kitartóan nap mint nap azon, hogy amit akarnak, azt el is érjék. Életük sodródni látszik, körbe-körbe járnak, mint a kormányos nélküli hajó. Annál a személynél, aki nem tudja kormányozni a hajóját, mert nincs határozott terve, nem működik a belső irányítás. És mivel nem az ő kezében van életének irányítása, úgy érzi magát, mintha csúszna lefelé, és nem tudna megállni. Az ilyen emberek mind boldogtalanok. Ez az oka annak, hogy az emberek kedvetlenek. Ez az oka boldogtalanságuknak. Annak, hogy csalódottak és sikertelenek, hogy nincsenek igazi eredményeik, mert többségük a véletlen törvénye szerint él. És ha így tesznek, nem is lesznek képesek életük irányítására. Nem lesz meg a lelki nyugalmuk, a békéjük stb. Tehát: itt megtanulhatják, hogyan szabaduljanak meg a véletlen törvényétől – véglegesen.

3.

OK és OKOZAT, VETÉS és ARATÁS, KOMPENZÁCIÓ törvénye

A következő törvény az ok és okozat törvénye. Az ok és okozat törvénye kimondja, hogy az életben minden okozatnak megvan a maga oka. Minden, ami a világmindenségben történik, okkal történik, nem pedig véletlenül. A kudarc nem a véletlen műve, mint ahogy a siker sem a véletlenen múlik. A boldogság vagy annak hiánya kapcsolatainkban ok és okozat eredménye. Ha valamiből, ami kedvezően befolyásolja életét, még többet akar (még több sikert, még több pénzt és még több boldogságot), annak mindig megvan a maga oka. Ha valamiből, ami kedvezőtlenül befolyásolja életét, kevesebbet akar (problémát, nehézséget), azt is visszavezetheti egy okra. Az emberi élet és társadalom egész fejlődése az okok felismerésében gyökerezik, illetve azok megváltoztatásában – aszerint, hogy előnyösek vagy hátrányosak. Az ok és okozat törvénye a világegyetem alaptörvénye. Ez az a törvény, amire ha akarjuk, állandóan visszatérhetünk, mert sok törvényünket az alap vagy vastörvények magyarázzák. A vetés és aratás törvényének is nevezik, hiszen „ki mint vet, úgy arat”. A vastörvény az ok és okozat törvénye. Kezünkbe adja az irányítás lehetőségét. Ha hisszük, hogy van ok-okozati összefüggés, hogy minden történésnek oka van, akkor miénk életünk irányításának lehetősége. És ha felismerjük a pozitív okokat, megerősíthetjük azokat, hogy azzá válhassunk, amivé csak akarunk. Az ok és okozat törvényének legfontosabb tanítása számunkra az, hogy gondolatink az okok. Gondolataink az okok, és körülményeink az okozatok. Gondolataink az okok, körülményeink pusztán okozatok. Mert mindig mindennek a kezdete egy gondolat a fejünkben. Egy gondolat a munkánkkal, a kapcsolatainkkal vagy a jövőnkkel kapcsolatban. Gondolataink indító okokká, körülményeink okozatokká válnak. Ha meg akarjuk változtatni életünk valamely körülményét, a gondolatunkat kell megváltoztatnunk, amely a helyzetet létrehozta. Azon kell változtatnunk, ami a fejünkben van. Csodálatosképpen a világegyetemben egyetlen dolog van, ami fölött korlátlan hatalmunk van, és ez pedig a gondolkodásunk. Ha határozottan és tudatosan irányítjuk gondolatainkat, amelyek szándékainkat erősítik, akkor pozitív okokká válnak, és így pozitív okozatként körülményeink maguktól tisztázódnak vagy elrendeződnek.

4.

HIT törvénye

A következő törvényt úgy nevezzük: a hit törvénye. A hit törvénye egyszerűen azt mondja: bármi, amiben hiszünk, mégpedig érzéssel – és ez a lényeg –, tehát minél nagyobb érzelmi elkötelezettséggel: valósággá válik számunkra. Valósággá válik számunkra, mivel cselekedeteinket belső hitünk vezérli. Az a valóság, amiben élünk és mozgunk, mindenkor fényesen tükrözi belső hitünket és meggyőződésünket. Ha valamiről úgy hisszük, hogy pozitív, vagy azt, hogy negatív, vagy Henry Ford szavaival: „Ha azt hiszed, hogy meg tudod csinálni, vagy azt, hogy nem tudod, igazad van.” Valóságunkat hitünk formálja. Amilyen mértékben hisszük valamiről, hogy igaz, olyan mértékben válik a valóságunkká. Hitünk olyan, mint egy szűrő: mindent kiszűr, ami nem áll összhangban meggyőződésünkkel. Az összhang elérése mélyen gyökerező ősi vágya az embereknek. Ezért van az, hogy folyton figyeljük világunkat. Megpróbáljuk megérteni és ésszerűsíteni, hogy összhangba kerüljön eddigi hitünkkel, kialakult meggyőződésünkhöz kotomákat építünk magunknak. Ez egy pszichológiai szakkifejezés, ami azt jelenti, hogy vakfoltokat építünk. Nem vesszük észre a lehetőségeket, ha az a meggyőződésünk, hogy nincsenek lehetőségeink. Nem látjuk meg a siker lehetőségét, ha eleve úgy hisszük, a siker számunkra nem lehetséges. Ha azonban megváltoztatjuk meggyőződésünket, valóságunk is meg fog változni. Hadd mondjak egy példát!

Ez a történet egy fiatalemberé, aki egy középnyugati kisvárosból jött. A történet igaz, meg is jelent egy pszichológiai folyóiratban. A fiú az elemiben és a középiskolában is kitűnő tanuló volt. A középiskola befejezése után kitöltött egy egyetemi felvételi tesztet. Pár hét múlva levelet kapott az egyetemtől, amelyben ez állt: „A felvételi teszten 98 pontot ért el, így tehát felvételt nyert az egyetemre.” Mivel nem sokat tudott az egyetemi felvételi tesztekről, azt hitte, hogy a 98 az az IQ pontszáma. A 98-as IQ valamivel az átlag alatt van, és körülbelül 20 ponttal kevesebb, mint amennyi az egyetem elvégzéséhez szükséges. Ebben a hitben élt, és még a középiskolában elért kitűnő eredményeiben is kételkedni kezdett. Azt hitte, nem fog megfelelni az egyetemen. Azért ősszel beiratkozott. Az első szemeszter végén megbukott, vagy majdnem megbukott minden tárgyból. Oktatója magához hívatta, hogy megtudja, mi a probléma. „Kitűnően végeztél a középiskolában, a mi kurzusaink csak egy fokkal nehezebbek, mint a középiskolai tanulmányok. Talán problémáid vannak a lányokkal? Vagy kábítószerezel? Nem megy a beilleszkedés? Mi a baj?” „Minden tőlem telhetőt megteszek, de nem hibáztathat – mondta a fiú –, az IQ-m csak 98-as.” Az oktató megdöbbenten kérdezte: „Miről beszél, fiam?” Mire a fiú: „Az egyetem levelében az állt, hogy az iskolai teszten 98 pontot értem el.” „De fiam, az nem IQ-pontszám – mondta az oktató. – Az nem IQ, hanem egy %-szám, ami azt jelenti, hogy 98 %-ot vagy még magasabb eredményt értél el az ország tanulói között, akik felvételiztek. Te vagy az egyik legkiválóbb tanulónk.” A fiú elment. Ellenőrizte az iskolai tesztet, és meggyőződött arról, hogy valóban, a 98: %-szám és nem IQ. Folytatta tanulmányait, és 2 év múlva az egyetem 30 ezer diákja közül az első 10 között volt. Minden tantárgyban kitűnő lett. Megváltoztatta a valóságát, mert megváltoztatta a hitét az intelligenciájáról. Amitől megváltozott a valósága is. Ezzel kapcsolatban fontos tudnunk, hogy mindnyájunknak vannak önkorlátozó meggyőződéseink. Mindannyian úgy hisszük, valamilyen módon korlátozva vagyunk. Úgy hisszük, korlátozott az intelligenciánk, az alkotó- és keresőképességünk: nem tudok eladni, nem tudok nyilvánosan fellépni. Azt hisszük magunkról, hogy képtelenek vagyunk pontosan érkezni, hogy nem tudunk jó képet vágni a dolgokhoz. Pedig egzakt felmérések és kutatások bizonyították, hogy a tehetségből nagyon is egyformán részesedünk. A legtöbb korlát, amit mi korlátnak hittünk, a valóságban nem létezik. Ezek pusztán a tudatunkban léteznek. A nagy teljesítmények egyik kiindulópontja az, hogy megkérdőjelezzük önkorlátozó meggyőződéseinket, és kihajítjuk őket. És úgy teszünk, mintha nem is léteznének. Ha úgy teszünk, mintha nem is léteznének, észrevesszük, hogy egyszerűen eltűnnek.

5.

ELVÁRÁS törvénye

Nos, a következő törvény az elvárás törvénye. Az elvárás törvényéről rengeteget beszéltek már az emberiség történetében csakúgy, mint a hit törvényéről. A harwardi Williem James szerint: „A hit törvénye hozza létre a tényleges valóságot, mert olyanok vagyunk, amilyennek hisszük magunkat.” Az elvárás törvénye azt mondja, hogy amit várunk, azt meg is szerezzük. Nem azt szerezzük meg, amit akarunk, hanem azt, amit várunk. Elvárásaink, különösen az eredményekkel kapcsolatban, elképzeléseink a dolgok alakulásáról önmegvalósításunk próféciáivá válnak. Dr. Robert Rosental a Harward Egyetemen körülbelül 100 kísérletet végzett az elvárási elmélettel kapcsolatban, az ún. elvárási elmélettel kapcsolatban. És úgy találta, hogy elvárásaink hatással vannak más emberekre, eseményekre és körülményekre. Még akkor is, ha ezek az elvárások hibás információn alapulnak. Bármit is vár el, ha bizakodik, más szavakkal: ha bizakodással várja, hogy jó dolog történjen Önnel, jó dolog fog történni Önnel. Ha várakozásával kellemetlen eseményre számít, akkor kellemetlen eseményben lesz része. A legsikeresebb emberek hozzáállása a következő: hisznek abban, hogy mindig csak jó dolgok érhetik őket. Ezt a beállítódást nevezzük sikerorientáltnak. Ez a győztes magatartása. A győztes mindig keresi a jó dolgokat. A győztes bízik a győzelmében, és rendszerint el is éri azt. De mindaz, amit bizakodással várunk, valóra válik. Akkor is, ha az információ, amelyre az elvárást alapoztuk, teljesen hamis. Hadd mutassak be egy példát az elvárásról! Néhány évvel ezelőtt dr. Rosental számtalan, különböző kísérletet végzett. Arra az eredményre jutott, hogy a tanárok kívánalma a tanulókkal szemben jelentős hatással van azok képességeire és az átlagos tudásszintre. Összeállított egy kísérletsorozatot, amelynek legfőbb kísérlete a következő volt: Elment San Francisco térségébe, és az egyik iskolában az év elején behívatott 3 tanárt. Az igazgató azt mondta nekik, hogy kiváló munkájuk eredményeképpen őket választották ki mint az iskola 3 legjobb tanárát. Mind a hármuknak 30 tanulót adtak, akik az IQ-tesztek alapján az iskola legjobb tanulói voltak az előző tanév végén. Ezeket a tanulókat egy teljes éven át taníthatták a tanárok. A szakértők úgy ítélték meg, hogy ezeknek a tanulóknak az iskolai teljesítménye 20-30 %-kal fog növekedni az alatt az iskolaév alatt. Közölték a tanárokkal, hogy az egyik alapfeltétel szerint mindezt nem árulhatják el sem a tanulóknak, sem azok szüleinek. Ugyanúgy végezzék az oktatást, mint eddig! Az osztályokat rendszeresen megfigyelték, hogy biztosak legyenek benne: a tanítás ugyanúgy folyik, mint azelőtt. A tanárok csak annyit tudtak, hogy mindegyikük 30 kiváló képességű tanulót kapott arra az évre. A tanárok boldogok voltak és rendkívül izgatottak is. Keményen dolgoztak, túlóráztak is a gyerekekkel. Úgy belefeledkeztek a tanításba, ahogyan addig még soha. És az év végére valóság lett, hogy az a 3 osztály a teljesítményt tekintve nemcsak az iskolában, hanem az egész körzetben az első lett. Az év végén behívták a 3 tanárt, és azt mondták nekik: „Nos, remek évük volt.” Mire ők: „Tényleg azt volt. A gyerekek kiválóak voltak, és hogy igyekeztek!” Aztán megtudták az igazságot, hogy ez egy kísérlet volt. És az igazság az, hogy az iskolaév elején a gyerekeket, a 90 nevet, sorsolással választották ki az egész körzetből. Így kerültek oda. Nem is ismerték az IQ-jukat. Mire a tanárok: „Hát ez hihetetlen! Hát hogy lehet, hogy ilyen jól teljesítettek?” Aztán egymásra néztek: „Hát persze, hiszen mi vagyunk a 3 legjobb tanár az iskolában!” Pedig meg kell mondanom, a kísérlethez az is hozzátartozott, hogy a tanárok nevét is beletették egy kalapba, és véletlenül ezt a hármat húzták ki. Ezt nevezik kétszeresen vak kísérletnek. Állandónak vettek mindent, kivéve az elvárást. A tanárokkal szembeni elvárás határozott volt: „Úgy gondoljuk, hogy maguk kiváló tanárok.” A tanárok elvárása viszont a gyerekekkel szemben rejtett volt. Soha nem beszéltek róla. Úgy tekintették a gyerekeket, mintha valóban kiváló képességekkel rendelkeztek volna. És ettől a gyerekek kinyíltak, kivirultak. Az egyik osztályban egy gyerek IQ-pontszáma az év végére 25 ponttal lett magasabb. Az utólagos felmérések során kiderült, hogy az egyik tanulónak 27 ponttal lett magasabb az IQ-ja, ami azt bizonyítja, hogy a nagy követelményeket támasztó tanárok diákjaik szellemi teljesítményeit jelentősen növelhetik. Barbara Kollins szerint, aki Chicago legjelentősebb tanára: „Ha a tanulókat intelligensnek tartják, és úgy dolgoznak velük, mintha tényleg kiválóak lennének, valósággal ámulatba ejtenek szellemi teljesítményeikkel.” Nos, mindebből látható, milyen fontos szerepük van az elvárásoknak.

Az elvárások 1. csoportjában szerepelnek azok, melyek a legnagyobb hatással vannak ránk: szüleink elvárásai. Felismertük, hogy felnőttként is hajlamosak vagyunk egész életünkön keresztül szüleink elvárásainak megfelelni. Vagy éppen azokat legyőzni. Ha szüleink erősek, támogatóak, szeretetteljesek, kedvesek, bátorítóak voltak, és hittek bennünk, öntudatlanul mindig arra törekszünk majd, hogy életünket az ő elvárásaikkal összhangban éljük. Ha szüleink kritikusak, elégedetlenek és elítélőek voltak eredményeinket és képességeinket illetően, azt fogjuk tapasztalni, hogy egész életünkben inkább visszafogjuk magunkat. Nem árt tudni: milyenek voltak szüleink elvárásai: pozitívak vagy negatívak? Bátorítottak vagy éppen ellenkezőleg? És főleg hogyan hatnak ránk jelenleg?

Az elvárások 2. csoportja: a főnökünk elvárásai. Kutatásaink során azt tapasztaltuk, különösen a vezetési-szervezési felmérésekben, hogy a nagy követelményeket támasztó főnökök nagy teljesítményekre serkentik beosztottjaikat. Ha ellenben főnökünk szkeptikus a képességeinket illetően, ha folyton csak kritizál, mert negatív beállítottságú, eleve rosszra számít, akkor nincs túl sok esélyünk a nagy teljesítményekre. Ha visszatekintünk eddigi pályafutásunkra, azt látjuk, hogy életünknek azt a szakaszát élveztük legjobban, amelyben képességeink iránt pozitív elvárásokat támasztó főnökkel dolgoztunk együtt. Ugye, hogy így van?

Az elvárások 3. csoportja: a saját elvárásaink másokkal szemben. Különösen a gyerekeinkkel, a házastársunkkal, az élettársunkkal és a beosztottainkkal szemben, akik felnéznek ránk. Hiszen jelentős mértékben hat ránk mindazoknak a véleménye, akiket tisztelünk. És nemcsak a véleményük, hanem a viselkedésük is. Ha pozitív elvárásaink vannak a körülöttünk lévő emberekkel, különösen a gyerekeinkkel szemben, akkor ez arra készteti őket, hogy megfeleljenek elvárásainknak. Ebből következően az alapszabály az, hogy másoktól mindig jót várj szavakban és tettekben is, és biztasd: „Én hiszek benned!”

Az elvárások 4. csoportja: az önmagunkkal szembeni elvárások. Mindent számba véve ezek a leglényegesebbek. Ha nagyon pozitív elvárásaink vannak magunkkal szemben, ámulattal tapasztaljuk, milyen hatással lesz életünkre. Mindig várjuk a legjobbat! Mindig várjuk a legjobbat! Van egy kis gyakorlat, amit az egyik hallgatónktól tanultam az egyik szemináriumon. Felfedezte, hogy ha minden napját egy egyszerű gyakorlattal kezdi, azt mondogatván magának: „Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velem! Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velem! Hiszem, hogy ma valami csodálatos dolog fog történni velem!” – ez a kis gyakorlat egész magatartását megváltoztatja. Az egész napja örömteli várakozással telik el, mert biztos magában. Bármi történik vele a nap folyamán, azt mondja: „Talán ez az a csodálatos dolog, ami történik velem.” És ha ezt gyakoroljuk, és lefekvés előtt elmondogatjuk magunkban: „Holnap valami csodás dolog fog történni velem.” És reggel, amikor felkelünk, megint: „Ma valami csodálatos dolog fog történni velem.” És ha egész nap mondogatjuk: „Csodás dolog fog történni velem!”, meglátjuk, amint lefekszünk másnap este – de ma ki kell próbálnunk! Higgyék el, nagyon hatékony! Kicsit mesterkéltnek hangzik, de igen hatásos gyakorlat. Ha kipróbáljuk, meglátjuk, hogy mikor lefekszünk, fel sem tudjuk idézni azt a sok csodás dolgot, ami aznap történt velünk. Meg leszünk lepve, hogy, hogy milyen könnyen találunk parkolóhelyet, hogy barátaink felhívnak, hogy pénzt hoz a postás, hogy életünk átváltozik valóban pozitív, boldog tapasztalatok sorozatává. Tehát mindig várjuk a legjobbat! „Hiszem, hogy ma valami csodás dolog történik velem!” És a természet kérlelhetetlen törvénye folytán meg is történik. Biztosíthatom Önöket, hogy ez hallgatóink ezreivel történt meg, akik szó szerint ámulatba estek a banális kis feladat hatásától.

6.

VONZÁS törvénye

A következő törvény a vonzás törvénye. A vonzás törvénye azt mondja, hogy minden ember egy élő mágnes. Egy élő mágnes. Amely ellenállhatatlanul magához vonzza azokat az embereket és körülményeket, amelyek összhangban vannak uralkodó gondolataival. Tudjuk, hogy a világegyetemben minden energia a vibrálás állapotából származik. Minden vibrál. Még ez a tábla is vibrál. A bőrünk is vibrál. Minden anyag vibrál, molekuláris szerkezete folytán. Azt is tudjuk, hogy létezik egy kisugárzási törvény, azaz minden vibrálás kifelé hat. Ez az energiaveszteség folyamata. Rájöttünk, hogy minden, amire gondolunk – mert gondolataink is forrásai az energiának – vibrál és kisugárzik belőlünk, méghozzá a fény sebességével. Tehát nagy távolságból is befolyásolhatunk embereket és körülményeket. Sokunkkal megesett, hogy gondoltunk valakire. A telefon megszólalt, és ő volt az. Vagy hogy mi hívtunk fel valakit, aki azzal kezdte: „Éppen rólad beszéltünk.” Vagy hirtelen beugrik egy gondolat, amikor éppen összhangban van házastársával, és eszébe jut: „De szívesen elmennék ebbe és ebbe az étterembe ma este.” Fölhívja őt, és ő azzal kezdi: „Nem megyünk el ma este ebbe és ebbe az étterembe?” Ezek mind jól példázzák a vonzás törvényét. A vonzás törvényét sokan az emberi lét egyik legfontosabb törvényének tartják, és okkal. Mindig magunkhoz vonzunk pozitív vagy negatív embereket és körülményeket, melyek összhangban vannak uralkodó gondolatainkkal. Bármi legyen is uralkodó gondolatunk, mindig életünk körébe vonzzuk az annak megfelelő helyzeteket és személyeket. Akár egy mágnes. Ezért olyan rendkívül fontos, hogy arra gondoljunk, amit akarunk. Arra gondoljunk, amire vágyunk, nem pedig arra, amit nem akarunk. És ne feledjék: ahogy egyre gyakorlottabbak és pontosabbak leszünk ennek a módszernek az alkalmazásában, a vonzás törvénye is egyre gyorsabban és pontosabban fog működni. Tehát legyünk óvatosak, hogy jól hasznosítsuk!

7.

MEGFELELÉS törvénye

Az utolsó törvény, amiről ebben a szekcióban szó lesz: a megfelelés törvénye. A megfelelés törvénye azt állítja – és ez Jézustól való –: amilyen belül, olyan kívül. Hogy ez mit jelent? Nagyon egyszerű. Azt jelenti, hogy külső világunk egy tükör. Valószínűleg ez a legjobb szó rá. Külső világunk egy tükör, amely visszatükrözi mindazt, ami belül, belső világunkban van. Külső világunk belső világunk eredménye. Azaz a belső történések külső történésekben tükröződnek. Ha változtatni akarunk külső világunkon, előbb belső világunkat kell megváltoztatnunk. Nézzünk egy példát! Vegyük pl. az egészséget! Közérzetünket, egészségi állapotunkat közvetlenül befolyásolhatják a fejünkben uralkodó gondolatok. Érzelmi kapcsolataink alakulása a legtökéletesebb példa, mert ha belül jól érezzük magunkat, kapcsolataink zökkenőmentesek. Ha negatív érzések kerítenek hatalmukba, kapcsolataink döcögnek. Kapcsolataink minősége mindig megbízhatóan tükrözi személyiségünk minőségét. Személyiségünk egészségi állapotát könnyen megítélhetjük a kapcsolatainkból. A jólét igen fontos dolog. Az anyagi jólét és biztonság, kényelmünk szintje közvetlen kapcsolatban áll azzal, amit fejünkbe vettünk mint gondolatot és előkészületet a gazdagság és jólét elérésére. Ha sikeresebbek akarunk lenni a külvilágban, sikeresebbnek kell lennünk belső világunkban is. Minél többet teszünk belső énünk épüléséért – és tudjuk, hogy az életünk egyetlen irányítható része –, minél többet teszünk belső énünk épüléséért, annál gyorsabban változik külső világunk. A legnagyobb hiba, és sok ember boldogtalanságának oka az, hogy a külső világot próbáljuk meg megváltoztatni, amit nem tudnak irányítani, miközben belső világuk zűrös. Ez körülbelül olyan, mintha azzal akarnánk gyorsabbá varázsolni egy autót, hogy tisztogatjuk, a külsejét csinosítjuk, és kereket cserélünk. Mindig a belső problémákkal kell kezdeni. Ha másképp gondolkodunk, ha belülről indul ki a változás, csak akkor változik meg az életünk. Sok évvel ezelőtt Karen Knaitingel, a híres filozófus felébredt egy éjjel egy idézetre, amely megváltoztatta nemcsak az ő, de milliók életét is. Nagyon rímel az összes törvényre, amelyekről itt szó van. Az idézet így hangzik: „Azzá leszel, amire gondolsz.” Azzá leszünk, amire gondolunk, mivel a gondolkodásunk az egyetlen, amit irányítani tudunk. Ha megváltoztatjuk gondolataink irányát, elkezdtük megváltoztatni a valóságunkat is. Ha megváltoztatjuk elvárásainkat, hitünket, uralkodó gondolatainkat, ha megváltoztatjuk belső reakciónkat, elkezdjük vonzani az embereket, helyzeteket, eseményeket és lehetőségeket. Megváltoznak gondolataink. Az emberek sikertelenségeinek az az oka, hogy folyton a kudarcra gondolnak. Van itt még egy igen fontos elem: hogy minden okozat értelmi. Szellemi univerzumban élünk. Minden okozat lelki eredetű. Ha meg akarjuk változtatni a világot, meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat is. Ez vezet el minket a legfontosabb ponthoz, ami a következő: Változtasd meg gondolataidat, és megváltoztatod az életedet! Óriási mennyiségű információt halmoztunk fel. Nagy számú tapasztalatot gyűjtöttünk össze, melyek között voltak pozitívak és negatívak is. Mi mindegyiket elraktároztuk. Mindegyikük hatással van arra, ami velünk történik a jelenben. Jézus szép sorát idézném az Új testamentumból, mert mindig az eszemben van: „Gyümölcsükről ismerni meg őket.” Ami egyszerűen azt jelenti, hogy meg tudjuk mondani, mi megy végbe egy emberben: milyen a jelleme, milyen gondolatok járnak a fejében, milyen a személyisége – ha szemügyre vesszük külső életének gyümölcseit: egészségét, érzelmi kapcsolatait, sikereit, eredményeit. Ha megváltoztatjuk gondolatainkat, megváltoztatjuk életünket. Itt szisztematikusan mutatjuk be, hogyan változtathatjuk meg gondolkodásunkat, hogy belső énünk tökéletes összhangba kerüljön egy sikerekben gazdag, boldog, dinamikus, bátor, eleven, eredményes élettel, amire mindannyian vágyakozunk.

„Amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani.” (Napóleon Hill)