" Az állatok és az ember ösztöneit vizsgálva megállapítható, hogy az állatokban az életben maradási ösztön a legerősebb. Az állatok azért küzdenek, hogy legyen elegendő élelmük, helyük, ahol alhatnak, hogy utódjaikat világra hozhassák, aztán így vagy úgy elpusztulnak. Az emberi lénynek ún. sikerösztöne van. A sikerösztön azt jelenti, hogy az embert belső késztetés hajtja a sikerre. Hogy a győzni akarás, a győzelem elérésének a vágya ugyanolyan természetes számára, mint amilyen magától értetődő az, hogy lélegzik. A sikerösztön hajt bennünket arra, hogy egyre többet és többet hozzunk ki magunkból. A képességeinkből. Ami talán a leglényegesebb része az életünknek. Ezért van az, hogy amíg élünk, soha nem vagyunk ...